FREEE magazin 2001/04
Készítette: Kürti Csaba

Palotai

Már-már a drum and bass vesztét éreztem, hónapok óta nem voltam sehol, mikor jött az ötlet, hogy készítsek egy interjút Palotaival. Önérzetes FREEE újságíróként nem volt pofám úgy odaállni Zsolt elé, hogy halvány lila gőzöm se legyen, mit játszik, ezért elkezdtem újra bevenni az éjszakát. Persze Fater irányításával. Ennek köszönhetően, most majdnem minden rendezvényen ott kapálódzom a tömegben, és serényen figyelem a zenén keresztül a dzsungel hazai irányítójának, a Tilos Rádió vazatő alakjának, egyben egy boldog családapának vezényszavait.

FREEE: Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi van veled, és mi van körülötted?
Palotai Zsolt: Sok, szinte sűrű, de több rétege van ennek. Van a rádió...

F: Decemberben volt egy hónap szabad frekvencia, mi lesz most?
Palotai Zsolt: Megvolt az egy hónap és szép visszhanggal zárult, csak ellentmondásos a mostani helyzet. Súlyos, hogy pont azt nem engedik sugározni, aki már tíz éve folyamatosan jelen van, és tényleg tíz éve rendületlenül működik. Csak próbálj meg olyat mondani ebben a városban, ami ennyi ideje életben van, amit lehet hallgatni vagy akár olvasni. Szinte lehetetlen. Én is azt mondom, hogy legyen minél több és többféle, de hogy pont az ne működhessen, ami ilyen szinten időtálló, az azért felháborító.

F: Teljesen érthetetlen, hogy olyan dolgot próbálnak kiiktatni, ami egy széles réteget kiszolgál.
Palotai Zsolt: Ráadásul a rádióval sikerült egy olyan közönséget hozni, ami egyedülálló az egész világon. Elképedve figyelik az idejövő DJ-k és szórakozni akarók, hogy milyen mértékű szcéna alakult ki. Még számunkra is meglepő, hogy milyen gyorsaságban erősödik a bázis. Csak egy példa, mondjuk David Holmes háromezer embernek sehol másutt nem játszik. Maximum fesztiválokon, ahol a koncertek miatt egy masszív tömeg koncentrálódik, de úgy, hogy csak ő van egy egész estén keresztül, talán kis klubokban szokott beteljesedni. Ezzel nem őt akarom minősíteni, hanem az itthoni helyzetet.

F: Hihetetlen, de óriási tömegeket vonz ez a fajta zenei vonulat. Lassan a popsztárok nehezebben töltik meg a Pecsát, mint ti.
Palotai Zsolt: És az egész úgy fog átcsúszni a pénzbe, hogy nem mi döntöttünk erről. Ha valami bármilyen szintű réteget mozgat, bármilyen stílusban, abból a kemény mag csak 5-600 ember. Hogy ezreket rendszerességgel mozgasson, ahhoz az kell, hogy jöjjenek másfelől, több irányból közelítsenek. Szól a barát az ismerősnek, a barátnőnek, s mire ez megtörténik, évek telnek el. S pont az a rádió nem hallható, ami kiépítette ezt. Most az van, hogy hihetetlen energiák mennek el feleslegesen. Gondolj csak bele, 24 órát adunk a semmibe. Az emberek nem rádióznak sem neten, sem kábelen. Az egész zenehallgatási kultúra megváltozik és ez egy erősen speciális helyzetet szül. Ha csak körülnézel, hogy az emberek hol hallgatnak zenét, a megkérdezettek 80 százaléka azt mondja, hogy rádióban, buliban vagy kocsiban. Megváltoztak a zenehallgatási szokások is. A Tilos teljesen esélytelen, mert nem lehet hallani. Az, hogy kocsiban nem tudod bekapcsolni, egyenlő a halállal. A net véleményem szerint többnyire információcsere, még nem fejlodött ki annyira, hogy megfelelő minőségben lehessen hallgatni zenét. Szimpla tájékozódás, semmi több. Nem hiszem, hogy bárki is folyamatosan rádiót hallgatna a neten. A legnagyobb veszély az, hogy nem mi döntünk arról, hogy az egész átcsúszik a pénzbe. Egyes kereskedelmi rádiók lenyúlják egy-két emberünket.

F: Az Est FM-hez át is mentek többen, ha jól tudom.
Palotai Zsolt: Egyrészt műsorkészítők, DJ-k, sőt a két ember is a Tilos rádióból ment át, aki kitalálta az Est FM-et.

F: Ez mennyire bántott téged?
Palotai Zsolt: Nem érintene annyira súlyosan, ha adhatnánk, mert kiderülne, hogy ki a hiteles. Ez számít! Mert ők most használják, kihasználják a Tilos kiszolgáltatott helyzetét. De épp ugyanúgy nem fizetnek egy fillért se a műsorkészítőknek, sőt még be sem mondják, hogy ki az. Teljes dilettantizmus. Azóta bármely külföldi DJ vagy előadó idejött, egy sem játszott nálunk, mind az Estbe ment. Ezek a művészek idejönnek, mert mi képviseljük őket és az általuk hozott vonalat. Itt vannak, mert létezünk, s közben hozzánk nem jöhetnek el, hanem elmennek egy kereskedelmi rádióba, ami arról szól, hogy ki kell tölteni az időt reklámtól reklámig. Ha másról szól, akkor nincs pénz. Amit mi csinálunk, azt csak úgy lehet, hogy no money. Úgy látom, hogy a fatatoknak semmi sem számít. Hogy én tartom magam valamihez, az egy dolog, de azt látom, hogy effektív mindenki meg van véve, gyakorlatilag meg senki sem, mert konkrétan pénzt nem kapnak semmilyen tevékenységükért. Akkor meg miről beszélünk?

F: A frekvenciapályázaton azért remélem, még próbálkoztok.
Palotai Zsolt: Mi mindig megpróbáljuk, csak egyszerűen nem hajlandóak kiírni.

F: Lehet sejteni az okát? Mindenki beszél összevissza, de a fix helyzettel senki sincs tisztában.
Palotai Zsolt: Jelentős volt! Elég csak belegondolni, hogy ki kapta meg a 98-at.

F: Fix, Civil?
Palotai Zsolt: Azok, akiket nem hallgatta a kutya sem. Teljesen jelentéktelen, mindegy, hogy van vagy nincs. Ráadásul az összes többi rádió, azért lett, mert mi voltunk. Ha mi nem kezdjük el, akkor nem lép senki. Amikor elkezdtük a Tilost - de nem csak a rádiót, hanem a klubot is- akkor azt gondoltuk, hogy innentől kezdve egyre több jobbnáljobb klub fog nyílni a városban. Mi történt?Tudjuk, mi történt. Ma Tilos az Á sincs, se egy normális hely!

F: Talán az egyetlen megfelelő hely a Pecsa, ahol olajozottan működnek a bulik.
Palotai Zsolt: És az egyik legfontosabb probléma, amivel küszködünk a Tilos bulikon, hogy a Pecsát meg kell tölteni. Az utóbbi időben olyan előadók vannak, akik hihetetlen hozzáállással, energiával és hitelességgel képviselik saját hangjukat. Például itt volt a Vadim. Elképesztő, az egyik legkomolyabb fellépés volt, amit eddig láttam. 500 ember jött el. Ez egy kis klubban lett volna tökéletes. De ez nem az ő hibájuk, ez a mi hibánk, hogy odavisszük őket egy több ezer férőhelyes hangárba, és természetes, hogy nem jönnek annyian, mert nem olyan mértékben ismertek. Ma a dzsungelre pörögnek, nem a hip hopra. Persze ez is paradox, mert ma Magyarországon a hip hop lemezekből fogy a legtöbb, és többségük hazai előadó, például Ganxta Zolee, Sub Bass Monster. De az igazi hip hop, amit a Vadim művel, mintha kimaradna a szórásból, pedig hihetetlen milyen magas szinten összhangban volt az egész, és a hangok művészetéből konkrét zene született. Nem a hagyományos felfogású zenekészítés folyt, hanem két DJ négy lemezjátszóval, plusz a Kela beatboxolt, a világmindenség hangjait tette a megfelelő helyre. Avilág hangjai asszimilálódtak a hip hoppal. A koncerten előttem
két idősebb úriember leesett állal figyelte, hogy mit művelnek a színpadon. Valószínű, hogya Fila RapJam-en lehettek elözö este, mert arról beszéltek, hogy a Vadimékat kellett volna meghívni tegnapra. Mi lett volna ott? (nevet) Nekünk olyanokat kell hoznunk, akik megtöltik a Petőfi Csarnokot, akikre elmegy kétezer ember, és ott maradnak bulizni. Ez borzasztó fontos. Ha én játszom ennyi ember előtt, akkor ez nem aztjelenti, hogy amitjátszom, az tetszik nyolcszáz főnek,
hanem azt kell elérni, hogy ott maradjon a kétezer és érezze jól magát. Ezt sokkal nehezebb megcsinálni, mint egy négyszázfös közönségnél Ésvisszakanyarodtunka probléma gyökeréhez, mert igazából a kisebb helyek hiányoznak a városból. Háromezer embert össze tud csődíteni a Patex, a FREEE Magazin és a Tilos Rádió is, de amire te is vágysz, az egyotthonos klub, ahol kontrolálni tudod magad, és a közönséget is. Ezreket nagyon nehéz
irányítani, mert képtelenség felmérni, hogy mi zajlik a hátsó sorokban. Egy emberies, humánus kis klubra lenne szükség. De sajnos nem csak a mi területünkön nincs. Mondj egy overground működő klubot!

F: Maximum időszakos szinten működik egy-két hónapig minden.
Palotai Zsolt: Ugyanígy van az előadóművészekkel is. A legfontosabb, hogy találd meg a hangodat, folyamatosan keresd a határaidat, de úgy, hogy öt év múlva is legyen hangod. Ne saját magadat ismételd, hanem folyamatosan legyél izgalmas. Most ezt nem csak előadókra értettem, akár egy klubra is. Ilyen nincs.

F: Terveztek valami normális klubot, ahol kultúrált szórakozásra nyílna lehetőség?
Palotai Zsolt: A kör visszatért a kiindulóponthoz, csak fordított alapállásban, meztannak idején, mikor elkezdtük működtetni a klubot, azért lett rádió, hogy összefonódjon a kettő, legyen egy komplex hely, ahol van egy életképes rádió. Az elején még ott készültek a műsorok, de nem adhattunk élőben. Konspirációs okokból az egész város területéről sugároztunk. Csak nem lehetett a kettőt normális összhangban hosszú távon keresztül egyeztetni, mert nappal a rádió, éjszaka a
klub, és az alappillér ugyanazon emberekből állt. Képtelenség volt, kivette minden energiájukat. Most sikerült megszerezni a Blue Boxot, ismételten van egy klub, van egy rádió, csak éppen -abszurd helyzet-frekvenciánk nincs. És mire elindulhatna minden megfelelő szinten, addigra szép lassan pénzszagúvá válik. Mondjuk én azt nem értem, hogy nulla pénzért miért kell elmenni egy kereskedelmi rádióba, ez a dolog nem arról szól. Nem ott van a helye.

F: Nem lehet, hogy szélesebb rétegeknek is meg akarták mutatni magukat, vagy valami hasonló belső indíttatás az oka, hogy elmentek?
Palotai Zsolt: Nézd, ha én elvittem volna a műsoromat egy kereskedelmibe, akkor én lettem volna a legsúlyosabb áruló. Pedig folyamatosan hívnak több felől is. Ilyen alapon most mi van? Pont engem nem lehet hallani a városban? Ezt így is fel lehet fogni. Mind a mai napig csinálom szombat esténként a Tilosban a műsoromat, úgy, hogy tudom, csakis kizárólag a fanatikusok hallgatják. Közben ott van egy két és fél milliós vételkörzet, és nem működhet. Ez érthető valamilyen szinten, mert akinek pénze van, az nem hozzánk fogja hozni, hanem oda, ahol többmilliós hallgatótábor van. Minket sohasem fognak ilyen sokan hallgatni, és aki hirdetne nálunk, annak meg sajnos nincs pénze. Ördögi kör. El kell menni kommerszebbe. Ha megfigyeled, így is a könnyebben emészthető zenékről szól a rádió, a fogyasztható része veszi ki a nagyobb szeletet, és a kísérleti rész hanyagolva van.

F: Most hova jutott ez a kísérletezés, akár a bulikon...
Palotai Zsolt: Kétezer embernek sokkal nehezebb kísérletezni, de meg lehet fogni azt a pillanatot. A legfontosabb, hogy ne egy órát játssz, mert annyi idő alatt nem kényszerítheted rá a közönséget, hogy megfelelően nyíltak legyenek. Az kell, hogy minimum három órát játssz aktívan, mert egy óra után nem lehet ott dülleszkedni. Csak abba gondolj bele, hogy d'n'b-t játszunk öt éve, és ha akkor, vagy akár csak két évvel ezelőtt fölraktunk egy drum and bass vagy egy jungle lemezt, az emberek nem bírtak vele mit csinálni. Az éppen olyan kísérleti volt, nézd meg, mi lett belőle! Mindenki d'n'b DJ akar lenni. Annak a folyamatnak a méltó végeredménye, hogy mi kőkeményen ezt prezentáljuk tíz éve. Ugyanez ismétlődik meg vidéken, ha elmegyünk valahova játszani, és a környéken nincs egy olyan DJ sem, aki hasonlót képviselne. Akkor szinte minden megengedett, megtehetünk bármit, és ezek a bulik a leghúzósabbak. Ritkábban jutnak ilyen típusú élményhez. Az első pillanattól az utolsóig izgatottan figyelnek, és jól érzik magukat. Abszolút nyitottak, ellentétben Pesttel. Itt el vannak kényeztetve a népek, nem is tudják, hogy milyen jó dolguk van.

F: Olyan évet zártunk, mikor a magyar zenészek már nem csak szemetet termeltek, vagy legalábbis a hazai intelligens zenék nagyobb publicitást kaptak nemcsak külföldön, hanem végre itthon is.
Palotai Zsolt: Az itthoni zenészeknek sokkal keményebb dolguk van, állandóan szembesülnek az elvárásokkal, követelményekkel, holott nálunk sokkal kevesebb a pénz, és a minőség szoros összefüggésben van a stúdió milyenségével. Egy stúdió nem két forint. Meg kinn megtehetik, hogy egy külön embert foglalkoztatnak csak a basszusok kitalálására. Annyi sok jó külföldi lemezt hallunk mostanában, hogy az első mindig az: be tudjuk-e építeni a szettbe, oda tudjuk-e rakni. Most jött el az a pillanat, hogy már a magyarokat is oda tudjuk illeszteni, pedig a mérce egyre magasabb. EI kellett érnünk a színvonalat. Most úgy tűnik, van három-négy előadó, aki eladható bárhol. Tulajdonképpen ez egy oda-vissza játék. Beszélgettem a Másfél együttes tagjaival, mesélték, hogy kinn voltak egy hónapot turnézni, és minden buli után egy helyi vagy meghívott DJ zárta a bulit. Volt, akivel tudtak beszélgetni, és kiderült, hogy a francia lemezlovasok két helyet tartanak buli szempontjából érdemesnek, az egyik New York, a másik Budapest. Érted? A francia DJ-k arról álmodoznak, hogy egyszer meghívják őket Budapestre játszani.

F: Most voltatok Hollandiában egy közel háromhetes turnén. Itthon mindenki aggódik, és teljes szívből szurkol a magyarok külföldi sikereiért. Hogyan látod a kinti helyzeteteket?
Palotai Zsolt: Meg vannak örülve Yonderboiért. Inkább a koncertekre volt kíváncsi a közönség, és másodsorban a DJ-re. Előfordult, hogy csak egy-két órát játszhattam, emiatt gyakran nehéz is volt, mert azokat a bulikat szeretem jobban, ahol több órán keresztül tudok együttműködni a közönséggel, és jóval tartalmasabb összhangot tudok kialakítani. Általában Marcell kezdte a fellépéseket, utána következett Yonderboi, és a koncertek után kezdhettem bele én is. Akkorra jobban elfáradtam, mintha egy egész estén keresztül tettem volna fel a lemezeket. Egész nap utaztunk és utána vártam akár hajnali háromig is, hogy feltehessem az elsö korongot. Voltak önálló estéim is, amikor szenzációs bulikat sikerült összehoznunk. Például játszottam egy indiai zenekar előtt, és a buli végére az egész csapat fenn állt a pult mellett, mindenki érdeklődve figyelt, mondták, hogy elképzelni sem tudták, hogy fognak ilyet bárkitől is hallani. Általában a legszélesebb skálán igyekszem megvenni a lemezeket, és itt meg is volt az eredménye. De ami a koncerteken volt, az fenomenális, az emberek Yonderboi pólókban nyomták, volt egy japán fazon, akinél Yonderboi képeslapokat is lehetett kapni. Teljesen elképesztő. De a színvonal messze a megszokott felett jár. Főleg a West Pacific-ban, ahol személy szerint a legjobban éreztem magam. Hihetetlen jó konyhája van, maga a hely is őrület, és a kiszolgáláson keresztül a hangig minden tökéletesen perfekt.

F: Az emberek hozzáállása mennyiben más? Azokra gondolok, akik partikra járnak.
Palotai Zsolt: Visszafogottabbak. Olyan bulik, mint itt, nem nagyon vannak.

F: Őrület, ami itthon van...
Palotai Zsolt: De akik jönnek játszani, azok is azt mondják, hogy félelmetesen húzós bulik pörögnek nálunk. Főleg a dzsungel DJ-k lehetnek elégedettek, legutóbb a Teebee volt itt, ő talán élete egyik legjobb buliját tudhatta magáénak, pedig ő játszik Amerikától kezdve Japánon keresztül Európáig mindenütt. Ö az egyetlen a külföldiek közül, akit az angolok befogadtak, aki kap dubplate-eket, akinek a lemezeit beépítik a szettjeikbe, aki játszhat. Ha belegondolsz, ebben a műfajban az angoloké a domináns szerep, se franciák, se németek nem kapnak publicitást, szinte esélyük sincs belépni a körbe. Ő ott van a legelsők között. Mondtam is neki, hogy te vagy az egyetlen, erre ő azt mondja, tudja.

F: Mi lehet a titka?
Palotai Zsolt: Egyrészt hihetetlen zenéket készít, fenomenális a hozzáállása, és többnyire a saját lemezeit teszi fel. Mikor odamentem megkérdezni, hogy mi az a lemez, ami éppen pörög, 70 százalékban a saját zenéi szóltak. És olyan buli volt még szerinte is, hogy hasonló kaliberú sehol a világon nincsen.

F: Miben más még az ottani kultúra?
Palotai Zsolt: Ott főleg a technot favorizálják, az utánunk lévő napon például egy Stanton Warriors bulit szerveztek. Progresszív breakbeat, techno, trance lemezeket raknak fel a DJ-k, ami nekem tökéletes volt, mert ott aztán játszhattam mindent a lassútól a gyorsig.

F: Pont ezt a változatosságot hiányolom az itthoni bulikból. Legutóbb felraktál néhány húzósabb 2 step lemezt, és az emberek megijedtek tőle, mintha csak a zúzásra és a pergőseb drum and bass lemezekre tudnának mozogni.
Palotai Zsolt: A d'n'b nekünk öt ével ezelőtt ugyanaz volt, mint most a 2 step vagy a progresszív breakbeat. Akkor is és most is megpróbálunk mindent megmutatni, de mi kezdtük el képviselni a dzsungelt, ezért összefonódott a nevünk vele. Dzsungel bulin nyílván dzsungelt kell játszani, de ellentétes esetben megpróbálunk a lehető legszélesebb skálán mozogni, mert mi ilyenek vagyunk. Egyébként minden a sebességről szól, lehet érezni a táncolni akaróknál a sebességtől való függőséget, pedig a drum and bass és a break között csak a sebességkülönbség van, csak annyi, hogy az egyik gyorsabb, mint a másik. De ha lelassítasz egy d'n'b-t, ami 45-ön pörög, az egy break, sőt tudok neked mutatni olyan számot, amiről meg sem tudod mondani, hogy le van lassítva, csak akkor, ha esetleg ismered a lemezt. Ha 33-on játszom, azt hiszed, hogy nu skool. De egy bulin mi is érezzük, hogy a d'n'b sokkal energikusabb. Ha úgy esik, hogy nem dzsungel buli van, és mi dzsungellel kezdenénk, esélyünk sem lenne mást játszani. Évekkel ezelőtt, mikor d'n'b-t játszottunk, akkor ugyanaz volt a helyzet, mint most a 2 steppel vagy a breakkel, a fele ember lement vagy megállt, mert nem tudtak mit kezdeni vele. Mostanra az a generáció felnőtt, akik akkor a d'n'b-t követték, és alig-alig fogadnak el mást tőlünk. De sokkal nehezebb d'n'b után bármi mást is felrakni, pont ezért kell egy vonalat adni, hogy organikus legyen. Szépen ívelten építjük, elején hip hop, break, latin house, és utána d'n' b, mert ha azzal kezdenénk, akkor gyatra esélyünk lenne arra, hogy elfogadjanak más zenét is.

F: A drum and bass közönsége ilyen jó helyzetben talán még sohasem volt. Szinte minden napra esik egy parti, ahova le lehet menni...
Palotai Zsolt: Az a baj, hogy akik ezt a stílust szeretik, azoknak van a legkevesebb pénzük, és már válogatnak, hogy hova mennek el, ami teljesen természetes. Lehet, hogy szívük szerint elmennének minden buliba, de a pénztárca nem mindig engedi. Így szelektálnak, és oda mennek, ahol a nagyobb pörgés van, és most a dzsungel köré orientálódik minden. Itt volt a John B, és Teebee után ilyen hirtelen megismételhetetlen volt az a hangulat, amire vártak. Hamarosan jön Ed Rush és Matrix, és mi ennek a végeredménye? Az, ha a Tilos bulikra nem dzsungelt viszünk, akkor szinte biztos, hogy bukunk. Most mi van? Mi is álljunk be a sorba, hogy mindenhol d'n'b buli legyen? Utoljára el hoztuk Adam Freelandet, és mi volt?

F: Zseniális volt!
Palotai Zsolt: Persze, csak mi meg buktuk az egészet. Előtte E-Z Rollers-en háromszor annyi fizetővendég tombolt. Ha mi a tutira mennénk, akkor mindig az optimális megoldást követnénk, és kizárólag d'n'b DJ-ket hoznánk, de nekünk nem ez a célunk. Most egy hónapban legalább három dzsungel buli van külföldi DJ-vet. Nekünk egyre nehezebb Tilos partit csinálni, és elég komolyan fontolgatjuk, hogy más helyszínt keresünk. Valami 4-500 fős helyet keresünk. Elég, ha abba belegondolsz, hogy mikor Josh Wink, Laurent Garnier vagy Svan Váth itt volt először, maximum nyolcszáz fős közönség volt rájuk kíváncsi. Ennyi az, akit érdekel igazából, amikor először itt van valaki, aztán elterjed a híre, hogy milyen volt, és a következőn hatványozottan megnövekszik a vendégek száma. Mikor Josh Wink itt volt másodszor, háromezer ember ment ki. Ezt is ugyanúgy szépen fel kell építeni. Ha most idejön egy dzsungel DJ, akit megnéz több ezer ember, az annak az eredménye, hogy öt éve folyamatosan ezen dolgozunk. De nem azért, hogy ezreket összecsődítsünk, mert azt mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen lehetséges.

F: Már mindenki csak dzsungelt akar hallani.
Palotai Zsolt: Persze, mert felnőtt egy generáció és nekik egyelőre nem létezik más. Ha most a hip hop lenne az, ami ma a d'n'b, akkor könnyebb lenne megtenni a következő logikus lépést pusztán a gyorsaság miatt. Az emberek pörögni akarnak. Pedig sok nu skoolban ugyanúgy benne van az a fajta agresszió, ami keményebbé, súlyosabbá formálja a zenét.

F: Ellentmondásos vélemények alakultak ki a nu skoollal kapcsolatban. Sokaknak ez lehet a jövő, sokan meg zsákutcának tartják.
Palotai Zsolt: Ha nu skoolt nézem, Angliában nem hiszem, hogy bármilyen formában is átvenne egy vezető szerepet, mert mindenütt a 2 step garage megy. Azokon a helyeken, ahol évekkel ezelőtt a Bukem által képviselt finomabb vonal hömpölygött, most ott is a 2 step a domináns. Ráadásul a dubplate kultúra is szűkebb körökben generálódik, és van, hogy másfél évig is visszatartják a korongokat. Lehetetlen hozzájutni a lemezekhez, készül belőlük maximum tíz példány, de nem ritka az sem, hogy a DJ magának megtart egyet és csak hónapok múlva hajlandó kiadni a kezéből az akkor már szanaszét játszott lemezt. Hogy nálunk 2 step bulik legyenek, erre még elenyészőbb esély van, mert lényegében ezek fekete zenék. Nálunk a d'n'b-nek is csak a fehér ágazata jött be, de az igazi dzsungel, ami most kezd újra éledni, a Digital, a Dillinja által hozott vonal sem tud itt húzós áttörést elkönyvelni. Itt inkább az Ed Rush, a Bad Company határozza meg az irányt, mintha a technoval fuzionálna. Persze ez nem annyira kétoldalú dolog, nem fekete meg fehér, de a tendencia azt mutatja, hogy nálunk a zúzósabb vonal tölti be a vezető szerepet. Ebben mondjuk, nagy felelőségük van a DJ-knek is, hogy a drum and bass-en belül mit játszanak. Nem szabad egy vonalnál leragadni, meg kell próbálni az egész spektrumot felvállalni, meg kell próbálni nem csak dzsungelt játszani, annak ellenére, hogy most erre van a legnagyobb érdeklődés. Az a legnagyobb probléma, hogy annyi pénz van már a zenében, ha nem tűnsz ki, ha nincs saját hangod, akkor elveszel, akkor nem ismernek fel. Olyan speciális, autentikus hangzást kell kikísérletezned, hogy egyediséget tudj felmutatni. És amikor megvan, azt maximálisan hitelesen kell képviselned, hogy erőteljesen kimagasodj az átlagból. Erre jó példa az Adam Freeland, aki saját vonalát olyan szinten reprezentálta, hogy gyakorlatilag minimális az esélye, hogy egy számot beleillessz a szettjébe. Ráadásul, amit az Adam Freeland játszott, az még a finomabb változat a többi közül. Azt azért lehet érezni, hogy az ember a tengerparton él. A hullámok és a tenger folyamatosan ott hömpölygött a zenéjében. De ennek a hátulütője, hogy lehet tudni, hogy egy óra múlva mit fog játszani. Ettől el is vész valami. Azt érzem, hogy sokan a nagyok közül egy dolog mentén araszolnak. Itt volt Matrix kétszer két hónap alatt, és ha megfigyelted, majdnem ugyanott voltak a szettjében ugyanazoka zenék, nyílván játszott mást is, de olyan érzésed volt, mintha ugyanazt játszotta volna. De neki muszáj ezt hoznia, mert akkor nem ő lesz.

F: Az itthoni helyzetet hogyan látod? Rengeteg DJ van, kezd igazzá válni a mondás, hogy Dunát lehet velük rekeszteni.
Palotai Zsolt: A maguk területén belül, ahogy én látom, nagyon jó DJ-k vannak itthon, szinte a legfelkészültebbek. És ezt nem is tudják, azt hiszik, hogy ez normális, hogy ez az átlag mindenhol. Közben idehívunk x világsztárt, és ledöbbennek az emberek, hogy ez? Miért? Hogyan? Vagy kimész MIDEMre, és ott egy francia szupersztár olyan borzalmas szettet tesz fel, hogy kiszaladsz a teremből. De ez valószínűleg azért van, mert nem DJ, csak nagyon jó zenét készít stúdióban és kénytelen azt prezentálni, különben nem látják, és nem tud annyit eladni. De itthon tényleg nagyon jó lemezlovasok vannak, a fiatalok eszméletlenek, csak a közönség sok esetben tájékozatlan. Fogalmuk sincs, hogy ki a DJ, ki az, aki zenét ír. Most láttam egy listát az elmúlt év legjobb DJ-iről, az első Sterbinszky, a második Junior, a harmadik Yonderboi holtversenyben Palotaival. Egy másik listán meg Yonderboi volt az első. A Yonderboi is DJ-zik, de az nem olyan, mikor a stúdióban zenét szerez, ő egy igazi zenész. De ezt tisztázni kell, mert kavarodás van. Mondjuk, felhívja a rock zenekar Yonderboit, hogy menjen scratchelni. Ez nem vicc. Ez komoly. A zenészek nem tudják, hogy mivel foglalkozik a kollega.